– Könyvében életinterjút készít Berszán atyával, úgy gondolom, hogy főleg az alapítóról szól ez a kötet, még akkor is, ha az iskola másfél évtizedes történetét szintén megörökítette.

Halála után száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Kolozsvár méltóképpen emlékezzen meg nagy szülöttérôl, az európai hírû festômûvészrôl, Székely Bertalanról. Pedig a kincses város és jeles tanintézménye, a Református Kollégium volt elsô mûvészi kísérleteinek színhelye és jelentette számára azt az alapot, amelyrôl elindult a hírnév felé. Budapesten és Magyarország nagyobb városaiban utcát neveztek el róla, Kolozsváron soha egyetlen utca sem viselte nevét, sôt 1910- ben bekövetkezett haláláról is csupán szûkszavú értesítés szólt. (Gaal György mûvelôdéstörténész elôadásából)

Hazahoznák Madridból Nyirő József székely író hamvait, aki végrendeletében meghagyta, hogy iskolavárosában, Székelyudvarhelyen vagy Erdély fővárosában, Kolozsvárott helyezzék végső nyugalomra. A terv kezdeményezője Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, aki kifejtette: írásban fordultak kérelmükkel a madridi hatóságokhoz, és az ügyben Markó Béla miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök, illetve Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár segítségét és támogatását kérte.

Nyirő József

Pár éve szembeötlő változásokat látunk az egykori udvarház – gazdacseréje óta fafeldolgozó üzemmé vált – kerítésén belül. Nem történik ott egyébként semmi különös, új életre kelt az udvaron belüli üzemcsarnokok némelyike, mások meg átépülnek, profilt vált úgymond a vállalkozás. Ami némiképp zavaró, hogy az 1962–1963-ban törzsi nyilvántartásba vett műemlékegyüttes környékén történik mindez, látszólag ellenőrizetlenül.