A kommunista hatalom 1950-ben betiltotta a Pálos-rend működését is, ám a magyar szerzetesrend titokban mégis élt tovább. (klandesztin pálosok) 1951. március 26-án, Húsvéthétfőn az ÁVH szó szerint betört a Sziklakolostorba, és "begyűjtötte" a budapesti pálosokat. Tevékenységüket ezért is átszőtte a hallgatás törvénye. A vezetők lebukása 1961-ben történt. A „titkos és illegális cserkészkedés” (klandesztin pálosok), miatt Bolváry Pál atyát hat év börtönre ítélték. 1961. február 6-án éjszaka fél 12-kor egy nyomozócsoport tódult be a káplánszobámba és több órás házkutatást tartott. „Hajnali 5 felé vittek magukkal a rendőrségre és letartóztattak. Vizsgálati fogságom 5 hónapig tartott. „Ügyemmel” kapcsolatban közel 100 fiút és leányt hallgattak ki.” Az atya 6 évet kapott, Csonka Ferenc káplánnal együtt. Velük együtt ítéltek el egy kispapot és két világit, mindhármukat két-két évre.
1945 után a kommunista hatalom feloszlatta a Magyar Cserkészszövetséget is, tagjait pedig az ateista úttörő mozgalomba akarta kényszeríteni. Az ez ideig működő katolikus lelkületű cserkészcsapatok több elkötelezett vezetője úgy gondolta, hogy a cserkészet lényegét jelentő cserkészfogadalmukat; az Isten, haza és embertársak iránti önkéntes elkötelezettségüket nem adják fel. Ezért a cserkésztörvény szellemében föld alatt folytatták a cserkészéletet.
P. Bolváry Pál, szerzetes, Pál atya, 1948-ban, mint fiatal pálos szerzetespap, felkérésre vállalta a föld alá kényszerített pécsi 47. sz. Szent László király és később a hozzá csatlakozó 10. sz. cserkészcsapat Sziklatábor néven egyesült katakomba cserkészcsapat tagjainak lelki gondozását. Közvetlen, derűs egyénisége és fáradhatatlan szolgáló készsége a cserkész lelkipásztorok példaképévé tette. Az ez ideig működő katolikus lelkületű cserkészcsapatok több elkötelezett vezetője úgy gondolta, hogy a cserkészet lényegét jelentő cserkészfogadalmukat; az Isten, haza és embertársak iránti önkéntes elkötelezettségüket nem adják fel. Ezért a cserkésztörvény szellemében föld alatt folytatták a cserkészéletet.
Ehhez lehetőséget adott egy-egy természetjáró egyesület, amelyet a cserkészvezetők kiegészítettek az indián, ősmagyar vagy csibész romantikával.
Balról a második P. Bolváry Pál pálos atya, és a cserkészek
Forrás: http://www.szamontartva.hu/szamontartva/szikla%20ksz.pdf
Mindezek – cserkészlelkülettel áthatva – továbbra is titokban lehetővé tették a „krisztusibb ember” életforma megélését. A katakombacserkészet legszervezettebben Pécsett valósult meg Arató László és Ivasivka Mátyás cserkészvezetők irányításával. A két csapat 1953-ban Sziklatábor néven egyesült, az akkor börtönből szabadult Bolváry Pál pálos atya lelki vezetésével. A Sziklatábor több önálló fiú és lány kis közösségből állott, amelyek titokban összejöveteleket, kirándulásokat és a lakásokon hittanórákat tartottak, nyáron táborokat rendeztek.
Bolváry Pál a Rákosi korszakban három kegyetlen évet börtönben töltött. A börtönből szabadulva folytatta az ifjúsági lelkipásztori munkát. A katakomba cserkészet általa felkészített vezetőit saját tapasztalata alapján megtanította a vallatási módszerekre, hogy ezzel felkészülve legyenek a többiek védelmére, ha az ávósok elé kerülnek. Amikor elsőször a börtönből szabadult, sehol sem kapott munkát. A személyzeti főnök nem merte felvenni a börtönviselt, kereten kívüli szerzetes papot, és elöljáróihoz fordult tanácsért. A meglepő válasz az volt, hogy vegyék fel rögtön a nagy raktárba, mert ő legalább nem fog lopni, mint a többiek. 1961-ben újra letartóztatták és koncepciós perben hat év börtönre ítélték. A rendszert megdöntő államellenes politikai szervezkedésnek minősítették lelkipásztori munkáját. Szabadulása után Pécsre már nem engedték vissza. Csak Dr. Surján László (később a MCsSz elnöke) tudta segédmunkásként keresethez juttatni. 1972-ben kalandos úton az Egyesült Államokba került, ahol a pittsburghi Szent Anna egyház plébánosa lett. Megírta magyar és angol nyelven megjelent életútját: Rabláncon Krisztusért címmel. Az általa Magyarországon föld alatt felnevelt fiatal pálosokból magyar pálos kolostort alapító törekvését a központi (lengyel) rendi vezetés meghiúsította. A nyugati magyar cserkészmunkába is bekapcsolódott. 1970-es években közreműködött a washingtoni 4. sz. Bátori József csapat újjászervezésében, majd a csapat parancsnoka is lett. Később Kálnoky Ernővel megírta a Magyar Földrajz című könyvet a külföldi magyar iskolák számára. A később hazatért Pécsre, ahol további lelkipásztori és cserkészmunkát vállalt.
„Koporsója mellett egyenruhás fiatal cserkészek álltak őrt. Saját énekszövegét olvasta fel egyik cserkésztársa, melyet Remete Pálhoz, Magyarország egyik védőszentjéhez irt: "életeszményed nem fedé a sír, évszázadok múltán is vonzó erővel bír, mert szent életpéldád híven követik..." - mintha önmagáról prófétált volna - a magyar fiatalok, cserkészek, akikért életét áldozta. R.I.P.”
A Gellért-hegyi Szent Iván barlang Forrás: http://gellerthegy.network.hu
„Fővárosunk legrégibb és legjobban ismert ürege, a Ferenc József-híd budai hídfőjével szemben, a Gellért-hegy alján nyíló Szent Iván-barlang. A nagy nyílás eredetileg egységes tág csarnokba vezetett, mely hátrafelé két fülkével bővült ki. A barlangot újabban kiépítették, hátsó részében folyosószerű kijáratot vájtak és fényesen berendezett, misztikusan kivilágított kegyhellyé alakították. A Gellért-hegy barlangjai is a törések meleg vizes kioldódásai mentén jöttek létre. Talán a leghíresebb, a részben mesterségesen tovább bővített Szent Iván-barlang, ami a pálos rend kápolnájának ad otthont. A hegyen sok máig működő forrás található (Árpád-, Mátyás-, Rákóczi- stb.) és a hegylábaknál működő értékes gyógyfürdők (a Rác-, a Gellért- és a Rudas-fürdő) is ennek a hidrogeológiai folyamatnak köszönhetik létüket. A Gellért-hegy másik, de már kevésbé ismert barlangját, amely összeköttetésben áll a Sziklakápolnával, az 1970-es években tárták fel, amikor elkészítették a Gellért-fürdőt a Rác-fürdővel összekötő alagútrendszert.” A pest szó Budapest nevében is valószínűleg eredetileg barlangot jelentett. Ugyanis a Gellért-hegy oldalában befalazása előtt már messziről látható üreg nyílott, a Szent Iván-barlang. A XIX. század hatvanas éveiben Rómer Flóris így ír a Gellérthegyen található sziklabarlang lakásáról:
„… A ráczvárosi házak fölött több sötét lyuk mutatkozik, melyek az alattok elterjedő házakkal összeköttetésben lévén: kamrául, pinczéül, lomtárul szolgálnak. De van egy nagyobb üreg is a rudas fürdő fölött, melyben nehány épült ház látható, s melyben egy pár igénytelen család, jelesen egy kötélgyártó, mint a grotte des Cordies-ben … szél és eső ellen födél nélkül is elég oltalmat, télen melegebbet, nyáron hűsebbet – mint egyéb gyarló házakban talál…”
A Rómer Flóris által leírt barlanglakás azonos a Vasárnapi Újság 1866. évi 52. számában bemutatottal, melyről Keleti Gusztáv rajzát is láthatjuk:
Keleti Gusztáv rajza: Barlanglakások a Gellérthegye körül.
Lakóépületek a gellérthegyi Szent-Iván barlangban (a mai Sziklakápolnában)
„… Fölösleges mondanunk, hogy e barlanglakások közül kettő sem hasonlít egymáshoz. Változatosak, mint magasztos építészetök: a természet. Az amelyiket ezuttal képben bemutatunk, a Szent-Gellért hegy déli oldalán van és tisztességes lakhelyet képez épületekkel,kerítéssel udvarral, fával az udvaron, és könnyen kielégíthető emberek nem csak lakályosnak találhatják, hanem még vonzerőt is fedezhetnek föl ama kettős kilátásban, mely a 700 láb magas szikláról a dunamenti termékeny rónára és a promontorvidéki hegyekre, pár lépéssel oldalt pedig a Rákoson épült „ifjú óriásra” nyílik…”
A barlang szájában álló épületek a kor megszokott hajlékaitól nem sokban különböztek. Ne feledjük: ekkor még a városok is jórészt kis földszintes házakból álltak.
Természetesen a barlanglakók és házaik sokak szemében szálka volt. A budafokiból az 1870-es évek végén, míg a gellérthegyiből néhány évtizeddel később, a közeli szálló építésével egyidejűleg költöztették ki a lakókat.
A Sziklatemplom titkos pálosok óvásában
„1934-ben egy nagy ünnepség keretében megtörtént az ún. visszatelepítés. A Nyugati Pályaudvaron a kormányzótól kezdve mindenki nemzeti díszben ünnepelte az ősi magyar Pálos rend visszajövetelét. Az emberek fele lengyel, a fele magyar volt. A lengyelek kuncogtak az orruk alatt, hogy ez nem is az ősi rend, de hát szükségük volt a magyarokra. A sziklatemplomban és a kolostorban helyezkedtek el.”
A magyar Pálos-rend a kommunista rendszerek összeomlásakor 1989. augusztus 27-én a templomot és a kolostort újra megnyitotta. A pápai nuncius Angelo Acerbi áldotta meg. A bejáratot elzáró vastag betonfalat 1992-ben lebontották. A betonfal egy darabját a templom bejáratának jobb oldalán helyezték el emlékeztetőül a kommunista diktatúra alatti interregnumra. Gyulay Endre püspök 1992. június 6-án szentelte fel újra, az 1960-ban elfalazott Gellért-hegyi sziklatemplom külső termét.
Berendezéseit a hegyről ledobálták, összetörték végül pedig a bejáratot is befalazták. A Pálos- rend 1989-ben, a rendszerváltáskor újra használatba vehette kegyhelyét P. Árva Vince atyának köszönhetően és elkezdődhetett a kifosztott templom helyreállítása.
Fr. Árva Vince. Pálos-rend Országos Gondnoka. A Nagyasszonyunk Sziklatempom házfőnöke
Miután Bolváry Pál novíciusmestert letartoztatták 1961. február 7-re virradó éjszaka, P. Árva Vince atyarendíthetetlenül vitte tovább a „klandesztin” pálosok vezetését. A világháború és utána a kommunista diktatúra fél évszázada újból megsemmisítette ezeket a reményeket. A tagok toborzása titokban folytatódik, ekkor alakult a „klandesztin” pálosok szervezete, Árva Vince atya lett ennek vezetője. 1964-ben először jár Csęstohowában, hogy az államilag illegálisan működő pálos rendet egyházilag jóváhagyassa. Rómából már volt meghatalmazása, és így Csęstochowa, írásban adta, hogy Árva atya a magyarországi tartományfőnök, és mindenhez van joga: fogadalmaztathat, feloldoztathat. Nagyon nagy szeretettel volt a lengyelek iránt. Minden nyáron 2-3 hetet ott töltött a pálos testvéreivel. P. Árva Vince atya Márianosztrán fordította magyarra Gyöngyösi Gergely eladdig „rejtőző” középkori rendtörténetét. Elindítja a Jézus öt Szent Sebe zarándoklatot. 1982. augusztus 22-én kinevezték a rend főnökének P. Árva Vince atyát ezután dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek 1985. december 16-án kelt 155-6/1985 sz. leiratával kinevezi Árva Vince atyát posztulátornak. „A háború alatt nagyon sok lengyel menekült a sziklatemplomba. A két világháború között a magyarok rájöttek, hogy ez nem az ősi alapítású rend, hanem 1784-ben alapította VI. Piusz pápa Szaniszló Ágoston lengyel király kérésére, mint lengyel Pálos rendet. Így szervezkedni kezdtek szerencsétlenségükre – nem vizsgálták meg, kik vannak körülöttük. Egy kérvényt készítettek Róma felé, hogy állítsák vissza a II. József által feloszlatott Pálos rendet, mert ők nem akarnak lengyelek lenni. Egy Salgótarjánhoz közeli faluból származó, pálos atya elárulta, azonnal megtizedelték a rendet, az összes lengyelt hazakergették, és nem vettek fel több embert, „numerus clausust” tartottak. Én még találkoztam ezekkel a lengyelekkel, Jeromos atyával, aki segített nekem Częstochowában, és mindig hívott magukhoz. (…)” A külső főoltár mögött Zsákodi Csiszár András impozáns szobor csoportja állt: a Magyarok Nagyasszonya, karján a Kisdeddel a magyar szentek társaságában. A belső főoltáron a Limpiasi Feszület tövében bújt meg Feszty Masa elbűvölő Patrona Hungariae-ja, fején a magyar szent koronával, karján a Gyermek Jézus huncut mosolyával. Külön kápolnája volt Szent István királynak, szárnyas oltára két szélén Szent Gellért püspök vértanú és Boldog Özséb tartomány főnök állt: Feszty Masa remeklése mind a három szent! Külön oltáron volt Szent László győri hermájának pontos másolata. Szent Imre herceg mély áhítatot és összeszedettséget, sugárzó szobra prof. Ohmann Béla alkotása.
P. Vezér Ferenc „terrorista bandája”
Forrás: http://www.szamontartva.hu/szamontartva/szikla%20ksz.pdf
P. Vezér prédikációja:
„Mily sokan hagyták el Krisztust ebben a borzalmas időben. Ez a hat hónap, amit átéltünk a mi nagypéntekünk. A háború rémségei végig szántották a magyar ugart, sírás–zokogástól hangos a magyar róna. Mit éveken át izzadva, szenvedve gyűjtöttünk, ma romhalmaz, pusztulás. Milyen sokan kétségbeesve elpártoltak Krisztustól és a hazától. De én ezek láttára is kitartok. Van Isten az égben s feltámasztja a mi édes hazánkat is. Lesz ismét öröm és boldogság. Testvérek tartsunk ki Krisztus mellett és fogjuk szorosan a kezét és feltámad a régi magyar boldogság. Kitartás. Tél után jön a nyár. Nagypéntek után a húsvéti feltámadás.”
„A húsvéti feltámadás örömhírét adja tudtul. Pálosszentkút: 1944. október 22-én, vasárnap hajnalban került orosz ellenőrzés alá. Ezt követően komolyabb harci cselekmények már nem voltak abban a térségben. Az atya a szorgos vidéki népnek prédikált, akik vélhetőleg a saját környezetükből hozott gondolatokat értették meg a leggyorsabban. Nem egyértelműek a vonatkozó irodalmakban megjelenő magyarázatok, amelyek a háborút átélt országra történő utalásképpen értik P. Vezér mondatát.”
P. Homonnay Sándor Miklós szerint:
“P. Vezér Ferenc kiváló népszónok volt. Alkalmas volt arra, hogy lelkesítő, sőt vérlázító beszédeket mondjon. Ezért némelyek szemében szálka lehetett.” Talán emiatt volt, hogy hathétre „befogták”.
A pálosszentkúti hívek mindent megtettek, hogy szeretett papjukat visszakapják:
1945. április 17-én megfogalmaztak egy kérelmet a Magyar Kommunista Párt kiskunfélegyházi szervezetének, amelyet április 23-án adtak be. Ebben P. Vezér tiszta erkölcsére hivatkozva elutasítják az atya nyilas vagy németbarát beállítottságát és 264 aláírással hitelesítve, kérik szabadon bocsátását. A kecskeméti Népbíróság 1945. június 13-án felmentette P. Vezért a vádak alól, mivel „a vádlott bűnössége bizonyítást nem nyert”.
„Az ÁVH nemcsak emberségükből kifordult verőlegényekből állt, ott voltak mögöttük a még veszélyesebb elemek, akik jól előkészített elképzelések mentén haladva, képesek voltak az egyszerű emberek manipulálására. De ha ebből még nem értett mindenki, akkor jobb, precízebb nyelvezetre is hajlandók voltak P. Vezér bemutatására: “Maga is szívesen járt bandája tagjaival, mint vallotta: ’oroszlánvadászatra’ a pálosszentkúti tanyavilágban. A gyilkosságok közül egyet személyesen hajtott végre: 1944. december 3-án egy szovjet katonát orvul lelőtt.”
A „Vezér-ügy” szálai messzire nyúltak. Az ÁVH kezére játszott P. Bolváry Pál, P. Rauch Attila és P. Vincze Tihamér tiltott határátlépési kísérlete. Schandl Károly volt államtitkár egykori szobainasa fejenként 12.000 forintért vállalta a három atyának és a Schandl házaspárnak Bécsig történő eljuttatását. P. Csellár Jenő biztosította a „szállítási költségeket”. 1950. szeptember 30-án a biztosnak hitt vezető átadta, a kommunizmus elöl menekülő kis csapatot a határőrségnek. Ezután, 1951 áprilisáig az összes rendszeridegen elemnek minősített pálos szerzetest letartóztatták, szisztematikusan begyűjtötték. Mivel sok hívő ragaszkodott az aszketikus magányban Magyarországért engesztelő pálos szerzetesekhez, nem volt elegendő P. Vezér Ferenc – már több szovjet katonát érintő – gyilkosságainak ügye. Le akarták járatni az egész Rendet. Így hamis tanuk bevonásával „kiderítették”, hogy a Sziklatemplomban orgiákat rendeztek folyamatosan…”
„A Grősz–perben VIII. rendű vádlott Csellár Jenő háborús bűnösök rejtegetésében működött közre, egyben pénzelni akarta külföldre szökésüket. Már megint a jól megszokott ÁVH formula, amely féligazságok felhasználásával, azokat mintegy összemosva, a köztudatban jól elültethető városi legendákat vizionál. Tény, hogy P. Csellár Rómába akarta kijuttatni a három fiatal papot, de a Rákosi rendszerben mennyivel megfelelőbb volt a hangulatkeltésre a fasiszta háborús bűnösök megemlítése. Tóth Illés a „gyilkos kulák”, P. Vezér bűntársa is a Sziklatemplomban kapott elhelyezést. Tóth az ÁVH univerzális figurája volt. Nem csak P. Vezér Ferenc ellen használták fel, hanem a Grősz-per főtárgyalásán is ott tanúskodott.”
„P. Gyéressy Ágoston a történteket a Pokol ikonjai c. kéziratában. Állítása szerint nem verték, de három hónapig nem hagyták aludni az ÁVH börtönében, aminek következtében idegösszeroppanást kapott és mindent aláírt. Különös egybeesés a korabeli jegyzőkönyvek és a visszaemlékezése között, hogy önmagáról, mint tanúról számol be a „zárt tárgyaláson”, aki azután hét év börtönt kapott.”
„P. Csellár Jenő rendfőnöki megbízott valóban Rómába akarta kimenteni a pálos ifjúságot, mivel a Rend működési engedélyének megvonása nem tette lehetővé a magyarországi létezést. Ha sikerült volna a három fiatal papot nyugatra juttatni, – akik tiltott határátlépés miatt kerültek börtönbe – értelemszerűen a többiek is követték volna őket. Ezt azonban a kommunista frazeológia másképpen fogalmazta meg.
(…) P. Vezér ügyével kapcsolatban, Grősz József kalocsai érsek ellen ő volt az igazi célpont, a klérus vezetője. Az ÁVH sikeresen megteremtette a kapcsolatot a püspök és a P. Vezér személyén keresztül ellehetetleníteni kívánt pálosok között. Azonban az ÁVH módszereit tekintve még azon csodálkozhatunk, hogy csak ketten voltak. Emlékeztetnék P. Ács Ferenc esetére, akit 1951. április 1-én a vonat kerekei alól szedtek ki. Állítólag több revolvergolyó volt a testében. Feltehetőleg már Cserkúton lelőtték, és csak ezután dobták a vonat alá. (…) Keresztjüket egy életen át cipelték. P. Szabó Sándor László volt az egyik, aki tanúsította, hogy P. Vezér részére kikérte Grősz érsektől a gyóntatási engedélyt. (…) P. Vezér bujkál, mivel szovjet katonák meggyilkolása miatt keresik. Erre azért volt szüksége az államhatalomnak, mert a hatályos jogszabályok értelmében, akinek tudomása volt háborús vagy népellenes bűncselekményről és azt nem jelentette, ötéves börtönbüntetéssel volt sújtható.”
Az ÁVH „munkatársai”, módszerei, és a hitvalló mártírok
(…) Még a többi pálos zárt tárgyalására 1951. augusztus 1-én és 7-én került sor, addig neki külön tárgyalása volt 1951. augusztus 10-én. Együttműködése fejében, mivel „beismerése felderítő jellegű” volt, csak három év és hat hónap börtönbüntetést kapott.” (…)
A P. Vezér elleni ítélet, 1951. augusztus 3-án került végrehajtásra, a Gyűjtőfogház udvarán:
„Kiküldött bíró – az ítélet végrehajtását követően – felhívja az orvosokat, hogy a halál beálltáról győződjenek meg. Az orvosok jelentik, hogy az elítélt szíve 7 óra 12 perckor megszűnt dobogni. Az ítélet végrehajtásánál jelenlévők félórára visszavonulnak. Fél óra múlva megjelenvén a kiküldött bíró utasítására az orvosok az elítéltet újra megvizsgálják és jelentik, hogy az elítélt 7 óra 30 perckor meghalt.”
„… Gellért, itt szerelte ő is a csöndet hét esztendeig» (1023-1030). Csak hét esztendeig. Ebből is kitetszik, hogy ő nem tarthatta ezt az életet végleges célnak, kiről tudjuk, hogy a vértanúság vágya hajtotta ki San Giorgioi apátságából, amit azután a Szentföld helyett hazánkban el is nyert Isten végtelen kegyelméből Kelen-hegy sziklái alatt, nem messze attól a helytől, hol most a visszatelepített pálosok első kolostora áll.”
Gyöngyösi Gergely szerint Boldog Vác arcára borulva így imádkozott Istenhez:
«Mindenható Isten, ki a titkok ismerője vagy, Te tudod, hogy az e világi dolgok közül semmit sem helyeztem a Te szereteted elé. Ezért könyörögve kérlek, irányítsd kegyelmeddel akaratomat, világítsd meg szegény lelkemet, nehogy örökre elaltassa a bűnöknek halálos sötétsége, hanem megváltásod erejével Téged mindig dicsérjen és dicsőítsen. Ezt imádkozva ott éveken át minden pompájától és kegyelmétől megtartóztatva szigorú bűnbánatban élt. »
A rendszerváltozás után P. Árva Vince atyának köszönhetően négy kolostorban indulhatott meg ismét a szerzetesi élet, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson. 1989. március 8-án a rendi megbeszélésen szóba került: … hogy az állami hatóságok visszaadják a budapesti Sziklatemplomot. Augusztus 9-én írták alá a használatbavételi megállapodást. Majd negyvenéves kényszerű szünet után, 1989. augusztus 27-én P. Árva Vince a Sziklatemplom kinevezett igazgatója. PHARE-program keretében öt budapesti termálkarszt barlang és forrás - közöttük a világörökségként számon tartott Szent Iván barlang-rehabilitációjára és rekonstrukciójára.
1990. július 23-án Manhertz Károly államtitkár utasítására az Állami Balettintézet átadta a kolostort. Október 13-án szentmise keretében szentelte fel Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius az új oltárt, az Esztergomban található Szent Gellért-ereklyéből származó részecskét helyezték. 1992. június 6-án Gyulay Endre Szeged-Csanádi megyés püspök megáldotta a helyreállított felsőtemplomot és az új Lourdes-i szobrot. 1994. március 25-én érkezett Ferencz Béla Kaliforniában élő fafaragó művész első ajándéka a Szent István-kápolna felszerelésére. Az oltárt a mártírhalált halt P. Vezér Ferenc emlékére készítette. A magyar eszmélés, a jobbat érdemlő magyar társadalom felébresztésének elengedhetetlen kelléke kellene, hogy legyen a nemzetközileg ismert, magyar alapítású szerzetesrend lehetőségeinek megteremtése, működésének újbóli beindítása. Ez a nemzetközileg is létező jelenség, a hit meggyengülése folyamatában a magyar kereszténység megerősítésének, öntudatunk felébresztésének elengedhetetlen eszköze lehetne. Emlékezzünk meg a magyar pálos atyákról „Ó, szent férfiak, Istennek igaz harcosai, akikben nincs álnokság, hanem csak szentség.” (Mátyás király) a
Pálos emléknap c. film anyagával:
http://www.szentozseb.hu/modules.php?name=topics&file=olvas&cikk=palosok-4d946da7d9b8e
http://www.szentozseb.hu/modules.php?name=topics&file=olvas&cikk=arvavince-4e7072dc631d6
SCOUTS IN CATACOMBS
After 1945 the Communists dissolved – among other organisations – the Hungarian Scout Association and its members were forced to join the state-sponsored ranks of atheistic Pioneers. Many of the dedicated,
Catholic leaders of the scouting movement decided to honour their scout oath by their continuing commitment to God, country and neighbours. In the spirit of the scout law they carried on their common activity secretly by concealing their meetings as young hikers and nature enthusiasts touched by the romantics of Native American or ancient Hungarian culture.
Under this cover – heavily influenced by the spirituality of the scout movement – they continued to promote the ideal of a “Christ-like humanity”.
This kind of “scouting in catacombs” was best organised in Pécs by underground scout leaders: László Arató and Mátyás Ivasivka. The two independent groups were united in 1953 under the name “Grotto Camp” with the spiritual leadership of a Pauline priest, Pál Bolváry, who had just been released from prison. The “Grotto Camp” consisted of several boy and girl scout groups who secretly organised meetings, excursions, catechesis lessons, and camps in the summer. Although their ac tivity was protected by a strict law of silence, the leaders were arrested in1961, and Father Bolváry was incarcerated for six years.
Budaörsi Passió 2006.
